öt nap elvonás, sem boldogabb sem büszkébb sem színesebb, mint a szenvedélybeteg a tiszta napjain, tökéletes értetlenség, miközben egész nap az átlátszó oroszlán él fekete falak közt (József Attila) zakatol a fejben, ötször írom be majd törlöm ki a telefonomból, hatodszorra elküldöm, ismerned kell, klasszikus, az ösztön működik megint, az éjszaka kellős közepén egy táncos videó a megosztásod, na, ez majdnem, hangsúlyozom majdnem olyan mint a szerelem amire vágysz... - írod még hozzá
kösz
tényszerűen: csütörtökön este írtam, hogy a M. környékén vagyok, Te azonnal írtad, hogy Győrben, aztán néhány óra múlva az éjszaka közepén Budapest környékéről posztoltál, gondolom megijedtél, ha nem válaszolsz, beállítok a törzshelyedre, nehogymá... pedig tudhatnád, ilyet soha... de legalább megnyerted a csendet, mert azóta nem kereslek én sem...
a padokig, ahol legutóbb éjszaka a sorsfordítónak tűnő vallomást kiszenvedted, azért elsétáltam, de ültek rajta mások, más bajokról merengve...
ennyi,
ennyi?
"Nem érdekelsz, lemondtam rólad, ahogyan te is lemondtál magadról. Mert azzal, hogy nem teszel semmit, azzal, hogy hagyod, maradjon minden megváltoztathatatlan, te lettél a semmi őre, a benned lakozó üresség csősze. Ott őrködsz éberen magadban, és őrködsz magad körül, hogy ne jusson semmi a benned lakozó űrbe. Azt hitted, hogy én vagyok a mélygarázs őre, hát nem." Háy János
az idő az új, reggelente cement színű kőmorzsa vagyok, délutánra apró kavicsokká állok össze, elszántan, mert mi lesz, ha hívsz, én meg önmagam árnyéka sem addigra, hát ezért még kétségbeesett erőfeszítés folytatok a létezéssel, hogy aztán estéről estére üveges tekintettel kövessem önmagam széthullását....
- Annyira kell Neked az a két hét? - kérdezte Páncélos
- Annyira... - feleltem én.
Aztán persze megismétlődnek ezek a beszélgetések, kevésbé szellemesen, ki-ki vérmérséklete szerint, de végül egyedül maradok mindig. Próbálok felejteni, vagy legalábbis élni. Alszom, dolgozom, megyek az utcán, lefelé, aztán felfelé, megtervezem, hogyan kezdek új életet. Nélküled. De leginkább Veled... Sorra veszem mi mindent adnék Érted, anélkül, hogy veszteségnek érezzem. Már nincs semmim, ami ne volna a listán.
- Ahhoz Győrbe kell jöjj. Felejts el. Most!!!! - írod aztán. Megyek. Akár a Pokolba is - írnám, de tudom, most ott van a Pokol. Ha hívsz, megyek. -válaszolom inkább. Meg hogy felejtésről métereket tudnék írni. Erre már nincs mit válaszolni.
Én itt forgolódóm, Te ott.
megpróbállak kialudni magamból, most ez van, 16 órás alvás de még mindig tartalak, nem tudok egyebet, alszom tovább, egyszer el kell jutnom a végére, közben nyugtalan vagyok miattad, pontosabban anyád miatt, mondtál valamit, gyomorrák, meg hogy 26-án műtik, de hiába kérdem mi van, erre sem válaszolsz, kicsit az sem zárom ki, ez is a mozi része volt csak...
halálra vagyok rémülve,annyira mégsem vicces belepusztulni egy beteljesületlen szerelembe, az egyetlenbe, dühös vagyok Rád, bárcsak innen már nem volna lentebb, mocskosul nehéz, pokolian gyenge vagyok, már nem is értem, nem is értelek, a pusztulásod kívánom, én meg élni szeretnék végre...
valóban majd minden tagom sajog, szép lassú halálnak tűnik innen, de nem akarom, a lelki krízist még csak-csak, de ezt az ezernyi pszichoszomatkius tünetet már nem akarom és nem bírom, Te nem fogtad fel, még mindig nem érted, mit teszel velem, félek, félek és fázom...
hogy milyen mocskosul nehéz minden pillanatban Rád gondolni? már minden tagom sajog tőle...
két napja és néhány órája nem írtam Neked, Te egy napja és néhány órája válaszoltál, kedvesen, ahogy egy ilyen kedves szülinapira válaszolni illik, most majd megint ez lesz, közben itt egy félig megírt vers, meg én, mint önmagam árnyéka, itt volt p, beszéltünk rólad keveset, azt mondta, olyan leszünk lassan, Te meg én, mint a szerelem kolera idején-ben, egyébként meg legyek már eszemnél, alsó hangon is egy elvonó, de még akkor sem menne ez neked, nekünk, amúgy is, mindig is mocskos állat voltál a nőkkel, remek, nincs ember a világon, aki egy lyukas garast is adna ezért, teljes pszichózis, már évekkel ezelőtt is ezt mantráztam, hogy van amiben az ember nem téved, és ebből ma sem engedek, bár reggel munkába jövet kiszámoltam, csak az elmúlt egy évben hat alkalommal játszottuk el ezt, hányféle ponttal és mennyi pontosvesszővel, istenem...
