valahogyan.

két napja és néhány órája nem írtam Neked, Te egy napja és néhány órája válaszoltál, kedvesen, ahogy egy ilyen kedves szülinapira válaszolni illik, most majd megint ez lesz, közben itt egy félig megírt vers, meg én, mint önmagam árnyéka, itt volt p, beszéltünk rólad keveset, azt mondta, olyan leszünk lassan, Te meg én, mint a szerelem kolera idején-ben, egyébként meg legyek már eszemnél, alsó hangon is egy elvonó, de még akkor sem menne ez neked, nekünk, amúgy is, mindig is mocskos állat voltál a nőkkel, remek, nincs ember a világon, aki egy lyukas garast is adna ezért, teljes pszichózis, már évekkel ezelőtt is ezt mantráztam, hogy van amiben az ember nem téved, és ebből ma sem engedek, bár reggel munkába jövet kiszámoltam, csak az elmúlt egy évben hat alkalommal játszottuk el ezt, hányféle ponttal és mennyi pontosvesszővel, istenem...