nem érzem magam jobban attól, hogy legutóbb nem rohantam hanyatt -és homlok, igaz, rosszabbul sem, a konstans az konstans, és hogy ne bontsam nagyon meg a dramaturgiát, üzentem azért, nehogy kizökkenjünk egymásból, magunkból...- testközel
a szerelem veszített, mondogatom, kitettem mindkét monitoromra képernyővédőnek, tetoválom a retinámra, sajog rendesen, közben te publikusan nyírod magad, ember ennyit inni lassan már nem is képes, apró fáradt lehelet már csak, hogy három napja nem írtam, nem üzentem és nem hívtalak,
és Te sem....
