"semennyire sem leszek totálon és engedelmeddel nem kívánok találkozni veled - írod végre, értem, sajnálom - válaszolom, a mondat második feléhez csak annyit, hogy másnap kora reggel a legelső post, amivel szembetalálom magam megint az Anna, félig ébren is érzem ahogy fordul bennem a kés... majd még mindig félálomban meggyőzöm magam: a föld hátán semmi közöm a mindenkori Annáidhoz, egyiksem én voltam, egyik sem én leszek, és ma éjjel sem én voltam...
