ez is egy élet, amolyan földi lét, menni magabiztosan zsebre dugott kézzel, felemelt fejjel a körúton, úgy gondolni Rád, mintha nem is léteznél, mintha nem épp oda huppannék le a villamoson, ahonnan az imént szálltál le, ezt képzelem persze, közben mintha ottfelejtetted volna a szagodat... a szádat sem nagyon tudom feledni, a bőröd ezer közül felismerném... szóval ilyen a földi lét...
nélküled