dobogós találkozás volt, beleadtál apait, anyait, végtelenül természetes és meghitt volt minden pillanat, ezerszer haltam bele a boldogságba, tisztára olyanok voltunk, mint a szerelmesek, beleértve Téged is,
és közben az van, hogy megint csak mozi volt, kifogástalanul eljátszottad a szerepet, reggelre elfelejthetted aztán, az üzenetem olvasva talán még el is szégyellted magad,
vagy azt hiszem így van....
de egyszerűen nem létezhet... nem vonhatod be a játékba a legyen gyerekünk témát pusztán a játék kedvéért, ha játék, nem kockáztathatod, ahogy kockáztattad...
a másik forgatókönyv, hogy minden igaz, amit mondtál...
tényleg már fogalmam sincs, melyik a tragikusabb...
tényleg nem tudsz annyi bátorságot sem összekaparni, hogy legalább megpróbáljuk?
nem tudsz....
és akkor igaza van páncélosnak, és minden barátomnak, aki még bírja cérnával ezt a történetet
