halálra vagyok rémülve,annyira mégsem vicces belepusztulni egy beteljesületlen szerelembe, az egyetlenbe, dühös vagyok Rád, bárcsak innen már nem volna lentebb, mocskosul nehéz, pokolian gyenge vagyok, már nem is értem, nem is értelek, a pusztulásod kívánom, én meg élni szeretnék végre...
deficit
2013.06.27. 10:51 .tatjana
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://valahogyanvalahogyan.blog.hu/api/trackback/id/tr945379069
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
