krasznahorkait kellene olvasni, eszembe jut, hogy a szöveg, mint olyan, meg a nagyon megtanult könyved erről, a valahányadik, amit levettél, mondj egy számot mondtad, mintha így feloldódna a tanácstalanság, tegnap annyira esett, hogy írnom kellett, jó volna ez a nap veled, írtam, az ágyadban, összebújva, halkan, nálad sosem fáztam, persze nem válaszolsz, bennem meg az észrevétlen szárba szökkenő bizonyosság, tökéletes abszurditás...
