valahogyan.

nézem a harapásod és ujjaid nyomát a bal combomon, de már csak én látom, elmúlt teljesen, pedig hetekig emlékeztetett, csupa lila folttal mentem referenciához is először, és még el is meséltem, gonosz voltam, biztosan nem örült, úgy tesz, mintha nem értené, nem is kommentálja, csak becsukja a fülét,…

két bejegyzéssel odébb ott tartottam, hogy milyen érezni a különbséget a saját ölelésem és a saját ölelésem között, amikor nem Téged, meg amikor Téged, tegnap este átosontam, pontosabban áttekertem referenciához, és imádtam minden ott töltött percet, semmi kínlódás, csupa eltalált mozdulat,…

pontosabban fekszem az ágyban, miközben tulajdonképpen toporzékolok, rugdosom az ajtót, ököllel ütöm a falat, a sarokba kucorodom, ordítok, hogy hol vagy, aztán újra kezdem, minek, ha igent kellene nemet mondok, ha nemet igent, minél inkább minek, annál inkább    

... azt írom, megkönnyebbültem, hogy nem találkozunk, bár utána azt is írom, hogy éppen ennyire vágyom tenyeredbe bújni, ezt nyilván minimum nem szereted, sőt, meglehet utálod, mint minden olyasmit, ami a szeretésedre vonatkozna, amúgy meg, vagy pont ezért nem érdekel, mint ahogy engem sem…