még mindig működik a referencia karjaiban érzett időtlenség, kérdezted is legutóbb, mikor érzem azt, hogy sehol máshol nem akarok lenni, de mire válaszoltam volna, bementél az éjjel-nappaliba borért, én meg automatikusan nyúltam, hogy megfogjam addig a csomagolt gyrosod, Te pedig némi habozás után a kezembe nyomtad... aztán mégsem mentem fel modiglianit nézni, és azt hiszem szóról-szóra azt mondtam, mint legutóbbi búcsúzásunk alkalmával, hogy rossz elválni Tőled, amire Te éppúgy nem tudtál reagálni semmit, azt sem tudom igazán, mennyire szeretted volna vagy mennyire volt mindegy, hogy felmegyek-e még Hozzád... és feltűnik-e, hogy lassan egy hete nem írtam sem levelet, sem sms-t?
referencia úgy tett magáévá legutóbb, mint boldogult együttélésünk idején oly sokszor, akkor ezt kevésbé szerettem, most jólesett, talán ezt találta ki, hogy oldja az együttléteink tanfolyamjellegét, talán vissza -vagy belecsúszott egy olyan állapotba, ami miatt ez jött elő.. különösen és lassan formálódik ez a viszony, nem tudom merre visz, de nagyon nem is érdekel, csak a perceknek és a pillanatoknak élek, amik a következő napokra erőt adnak, és boldogságfélét...
