vödörszám hordom a hideg vizet a fejemre, két perc józanságért, köszönöm a leveled, tökéletesen sikerült magam elszégyellnem, az ösztöneim tudták, hogy ez van, de látod, most bezzeg az istennek sem bírtam az ösztöneimre hallgatni, büntetésből most bevonszoltam magam egy végtelen hosszú vagvágányra, és várok... és lélekben Veled vagyok, ha segít ez valamit... (nyilván semennyit)
kezdek teljesen rápörögni erre a referncia történetre, minél jobban érzem a dolog lehetetlenségét, annál inkább... ülök itt a gépnél, zúzatom a Kiadót, és próbálom elképzelni refernciát, ahogy teszi a dolgát, és közben ott vagyok a fejében, talán szomorú, talán csak pajzán gondolatok és képek sorjáznak a fejébe, talán az egész értelmén tűnődik, azon, hogy megéri-e neki, vagy hogy meddig éri meg, meddig tud vagy akar arra várni, hogy én ezt az állapotot amiben vagyok, döntési helyzetté alakítsam..
én meg itt ülök, és kilátástalan küzdelmet folytatok a lila köd nevű illúzióval,
meg a hozzád fűző definiálhatatlan vonzalmammal
