gyorsan leírom, mielőtt megkopik, elillan vagy csak megszokom újra,
négy órát voltam referenciánál, sajnos 17h-re már mennem kellett valahová, egyébként még mindig ott lennék, az érzés mint legutóbb, fantasztikus megélni és átélni, egy másik birodalom, egy másik világ, kifogyhatatlan vágy mindkettőnkben,
és ahogy az ajtóban a búcsúzásnál Rám nézett... most azt a tekintetet hoztam magammal, annyi melegség volt benne (oké, tegyük hozzá, referenciával anno, jó sok éve két évig éltem együtt, voltunk szerelmesek, és szakítottunk közepesen csúnyán...)
és újra a referencia, hogy úristen, lehet így is, hogy örül Nekem, hogy boldog attól, hogy ott vagyok, bármennyire is kudarc az élete egyébként, épít, épít, épít engem most, és hihetetlen energiát ad, és boldog vagyok tőle, olyan kis carpe diem boldogság persze, amíg vissza nem csúszom az utánad epekedésbe,
totális tudathasadás
