valahogyan.

cirka 40 óra kellett ahhoz, hogy újra enni, aludni, létezni tudjak, közben éjszakai bagoly lettem, meg hajnali is, hallgatom a saját lélegzetem, ami Neked az univerzum maga, a cirkuláló nyugalom az örökkévalóság üzenetével, Nekem ugyanez ahogy a hajammal babrálsz, de én nem mondom, olyan végtelenül…

vagy igaz volt minden, mindig, vagy tényleg annyira naiv vagyok, hogy számolatlan sokadjára is pont ugyanúgy rohantam pont ugyanannak a falnak mert már csak ez a véglet maradt, elfogytak a félig-ek és középutak, azt mondtad, olyan vagyok mint Antigoné, aki azzal válik mindenkinél nagyobbá, hogy…