valahogyan.

cirka 40 óra kellett ahhoz, hogy újra enni, aludni, létezni tudjak, közben éjszakai bagoly lettem, meg hajnali is, hallgatom a saját lélegzetem, ami Neked az univerzum maga, a cirkuláló nyugalom az örökkévalóság üzenetével, Nekem ugyanez ahogy a hajammal babrálsz, de én nem mondom, olyan végtelenül természetes és egyszerű minden, leginkább, mert veled én én vagyok végre, 100% önazonosság, ha most megint kilépsz, menekülsz, csak ebbe a naptári évben a harmadik szakításunk lesz, könyörögve kérlek, ne tedd, emlékszel, azt mondtad az egyik pillanatban, hogy most igazán érzed, hogy szeretlek, szüntelen...