valahogyan.

és aztán ugyanott folytatom, engesztelhetetlenül, mert egyetlen reményem, hogy kínlódsz, hogy kínozni tudlak...nem tudok úgy magamról beszélni, hogy ne rólad beszéljek, közben megfestetted rólam a soron következő őrült nőd profilját, közben még mindig nem érted, hogy nem a csajok bolondok, hanem Te vagy, és mi csak a Te tükörképed, újra -és újra, még akkor is, ha a szagodra mennek, megyünk, érdekelne, milyen az a nő, aki utánam húzott sorszámot, meg arról is tudni szeretnék, hányszor és miként jutok eszedbe... pedig már nem számolom a napokat... sem