valahogyan.

átjössz? - v1: az isten szerelmére, ne kezdjük megint, menni fogok, ha majd maradhatok, ez akkor lesz amikor akarni fogod, és én azt tudni fogom, az éleben még ilyen biztos semmiben soha,  végtelen út... v2: nem, nem megyek, ne provokálj, tudod, hogy nem mehetek, egyébként is éjfél múlt, ha…

14 nappal ezelőtt indultam a pokolba vagy a mennyországba /nézőpont kérdése/, szóval Veled találkozni... jó szar érzés... pörgetném vissza az időt és önteném betonba ott... ma valahogyan azok a mondataid visszhangoznak a fülemben, fejemben, amik miatt pont nem tudlak elengedni, amelyekben nagyon…

azzal játszom, hogy saját magam terapeutája lettem, úgyis nagyszerűen mennek mostanában a mindenféle típusú hasítások, megpróbálom abból a képzeletbeli képből kibontani magam, amiben múlt csütörtökön néhány órán át a Petőfi-hídon állva (képzeletben) egy szürke kis (ez ugye szó szerint)…

köszönöm ezt a fonalat... megpróbálom nem ereszteni... ha én másként reagálok, akkor a hatás-ellenhatás és egyéb tudományos és közhelyszerű gondolatok nyomán vajon Te is másként fogsz? akkor is, ha mindezt nem tudod, tudhatod, csak közös sejtjeink szinjén érezheted? és ha érzed le tudod-e fordítani…