egész nap toltam magam előtt a perceket,estig bírtam, hogy ne kérdezzem meg, persze a szokásos forgatókönyv, nemhogy romantikához, az égvilágon semmihez ma, írtad vissza, én meg hogy jah, hát nem könnyű veled, mire te, nekem mondod? bocs, akkor most megint ennyiben maradtunk, 

vannak pillanatok, amikor nagyon dühös vagyok, rád, meg magamra, meg rád... 

az alternatív program szerint kb. mostanra érnék oda, hozzád vagy valahová, ahol várnál rám, .... az alternatív programom szerint örülnél, és én is örülnék, nem sóhajtoznál mélyeket szenvedve,

.....