most vagy soha, írtad, én meg utálom az ilyen ultimátumokat, hamisnak is éreztem valamiért, vagy csak szokatlan volt, biztosan ennek is van valamiféle bioritmusa, másnap felhívtalak, felvetted, de félálomban, én meg inkább hagytalak, de legalább nem sértődtem meg nagyon, viszont utáltam, de megint levelet kellett írnom, gyere, írtad megint, de nyilván nem józanul, mert az utca nevét sem sikerült, én írtam, hogy legyen egy olyan időpont ami mindkettőnknek jó, nem válaszolsz, én meg utálom azt is, hogy nem tudok ilyen spontán lenni, mert persze hogy repültem volna, ha tudok (repülni), reszketve várom, hogy újra tekinteted tükrében, azért reszketve, mert félek, megy-e majd spontán módon, engeded-e magad szeretni végre...