nem megy ki a fejemből a legutóbbi találkozás reffel, borzasztóan nehéz nem el -és felrúgva mindent rohanni és becsöngetni, hogy megjöttem végre és most már maradnék... baromi nehéz ez, annyi mindenre és mindenkire kell tekintettel lennem, és még mindig bőven benne van, hátha csak délibáb, kamaszos fellángolás, akármi.. már egy másik szögből is előttem az arca, pontosabban arcának egy részlete, ez is félmilliméterről... ahogy a lehetetlen határáig tolt közelségben beszélgetünk...
és hogy maradjak skizoid, ha megjönnél, minden az égadta egy világon érvénytelenné válna, ref. is, és ezt pontosan tudom, még pontosabban sejtem...
