idáig bírtam a zsákomat... referencia: Gy.-vel való hosszas beszélgetés, tulajdonképpen a profi hallgatása és kérdései segített megérteni, hogy valami olyat akartam kihozni belőle, amit már anno sem sikerült... mert egyszerűen nem úgy működik, érez, él meg dolgokat, ahogyan én azt szeretném, még akkor is ez van, ha egyébként a nagykönyv szerint is tök nem oké, ahogy ezeket intézi, kommunikálja, próbálom valahogy ezt fogni, és most úgy kilépni, hogy értsem és el is fogadjam, talán ez volt az egésznek a célja... persze még csak fél lábbal vagyok kint, elvben lehetne még ideig-óráig a barátos-szeretkezős viszony, de önáltatás volna azt gondolnom, hogy én erre képes vagyok, másrészt nagy eséllyel pillanatokon belül összejön azzal a csajjal, akire az elmúlt hetekben alaposan sikerült rápörögnie... a csaj eddig még hezitált, de szerintem meg fogja törni a jeget.. :-) most elmosolyodtam, ref. nagy jégtörő, anno velem is így volt, sőt, most mikor újrakezdtük szintén... csak aztán mindig elfogy belőle a lelkesedés, ... persze baromi jó lenne, ha itt rágná a küszöböm, és lehozná nekem az összes csillagot, de nem fogja...
Te viszont azt írtad, hogy időt kérsz, tudod jól, hogy várlak, várok ameddig kell, ezt már nem írtam vissza, úgyis tudod, azt írtam, mint nő a férfira, és hogy sem józan belátás, sem alkoholos mámor, sem kisbalta nem segít, és hogy mennyire érzed reménytelennek... két nap múlva válaszoltál... és én visszaírtam, hogy értettem a hallgatásod...
itt tartok most, volt egy hosszú zsákutca, egy mondjuk úgy felejthetetlen nyár, de úgy látszik lehűl végre, és talán a harmadik újratalálkozásunkat már nem csesszük el... és csak az idő miatt remélem, nem újabb öt évet kell várnom Rád...
