hüh, ezek a másnapok, iszonyú érzelmi (?) amplitúdó, mert ha ilyen kirándulásokat tesz az ember, nehéz szembe nézni újra a józansággal, annyira nincs semmi értelme (mármint a józanságnak), miközben nyilvánvalóan ez is a pokolba vezető út, persze melyik nem az, annyi minipokol létezik... én most egy másikat váalszottam a régi helyett
már agusztus van, nincs teljesen kizárva, hogy a hónap végén találkozunk, persze ehhez meg kell törjem a játszmánkat, pl. már tényleg nem írni több sms-t Neked, és ehhez az is kell, hogy benned is afelé mozduljanak a dolgok, persze, hogy egy újabb találkozásnak mi értelme volna, azt már tényleg nem tudom elképzelni, de azt sem akarom, hogy így maradjon minden, öljük meg valahogy, valahogyan legalább... könyörgöm...
most számolok háromig, és néhány napra megpróbálok a józan életembe visszacseppeni, persze nem könnyű, dolgozni kellene, családozni, élni... és sokszor elszámolni háromig
