meséltem már? néhány hete a könyvesboltban felütöttem Kiss Judit Ágnes új kötetét, mert vele ezt szoktam játszani mindig, régen is, most is, üzent is, olyat, hogy mellbevágott, ezért meg sem vettem végül, hanem időről-időre bemegyek, bementem, és elolvasom, elolvastam, mindig itt nyílt ki nekem, lassan-lassan megjegyeztem, pedig nem akartam, nem tanulgattam, csak megkapaszkodtak a sorok bennem, mint egy varázscsináló ima vagy egy hiába mantra, körbe-körbe,
"aki vagyok, az győzött, én elestem,
fegyvertelen és meztelenül állok,
s a mindig felbuggyanó kívánságot,
hogy elfelejtselek örökre, sem
megélni, sem megírni nem merem"
