valahogyan.

krasznahorkait kellene olvasni, eszembe jut, hogy a szöveg, mint olyan, meg a nagyon megtanult könyved erről, a valahányadik, amit levettél, mondj egy számot mondtad, mintha így feloldódna a tanácstalanság, tegnap annyira esett, hogy írnom kellett, jó volna ez a nap veled, írtam, az ágyadban,…

százszor leírom fejben, mint a kisgyerek aki büntetésül kapja, hogy a valóság az amit teszel és teszünk, amit tettél, pontosabban az, amit nem tettél és én nem tettem meg, értem, érted, érted? én még mindig nem, megosztod éjjel, hogy ki viszi át a ......, én reggel meghallgatom háromszor,…