olyan jó Veled, mondtad, ehhez nem is kell inni, én meg azt mondtam, ez annyira jó, hogy megéri a következő hetek kínlódását, a szöges ágyakon fekvést, az álmatlanságot, mindent...
rendezzük meg a halálunkat és tűnjünk el, mondtad... éljünk egy erdő közepén, fél napig szeretkezve, a másik fél napban pedig egy rénszarvast tanítgatva... már nem is emlékszem mire... mondtad...
a pszichológusom szerint Nekem nincsenek valódi érzelmeim, mondtad, és hogy ezzel egyetértesz, meg hogy ezt gyorsan elmondod, mert pillanatokon belül udvarolni (ez nálad annak az aforizmája, hogy ilyen-oylan testi kontaktba kerülni) kezdesz... tudom, mondtam, egy ideje tudom, csak azt nem értem, én miért pont ezt hozom ki belőled, de ez már olyan nagyon nem érdekelt akkot téged, inkább elkezdted kigombolni a blúzom,
jó meleg volt Nálad, és egyáltalán nem bántam, hogy foglyul ejtettél...
egyetlen dolgot bánok megint, mint eddig mindig, hogy nem maradtam tovább... csak még öt perccel... vagy hogy tényleg végre örökre...
