valahogyan.

szeretnék veled aludni valamikor a jövő héten, vagy utána, vagy utána, gondolkodj rajta... írtam, gyere válaszoltad, mosolyjellel... azt akarom, azért könyörgöm, könyörögve kérlek, nyújtsd egy kicsit jobban ki a kezed felém, csinálj valamit, találj ki valamit, hogy elhiggyem, hogy komolyan…

ha valakit nem sikerül megváltoztatnod, öld meg... mondtad... egész nap Te jársz a fejemben,  erre meg arra?, ahogy kérdezted, és keresztbe meg kasul, ahogy válaszoltam... életem legnehezebb meccse, döntése volna, mert még mindig nem tudom mellé tenni a hitet, sem Benned, sem…

Találkoztunk. Ma mások a színek. Miközben percenként belepusztulok. Keresem a szavakat, de nem találom. Egyetlen összefüggő álom volt. Valami kiszökött velem belőled, és valami ott maradt veled belőlem. Nem, most nem a táskára gondolok. Csapongok, és az jut eszembe, hogy végül nem is csókoltál ott…

most megint ott pont, mint mielőtt felbukkantál újra, nem is tudom hány héttel ezelőtt, akkor már épp azt fontolgattam, hogy bezárlak egy fiókba, a fiókot egy szekrénybe, a szekrényt meg a Dunába, az összes kulcsot meg utána, mert ez nekem így nem kell, így most könyörögve kérlek, hogy ne…