valahogyan.

mindenféle fizikai tünetem van, fogy az erőm, mintha egy sivatagban bolyonganék hetek, hónapok óta víz nélkül, nem létezik, hogy ne tudd... mint ahogy az sem, hogy ne akard...

ezt bírtam tegnap elküldeni Neked: Hetedike van. Rémségesen utálom továbbra is, hogy leszokhatatlanul üldözlek, vagy olyan, mintha üldöznélek, bár nem tudom, Te üldözésnek éled-e meg. Azért írok, mert hetedike van, és Nekem ez olyan Te-nap mindig mostanában. Bizonyos tekintetben valóban nem élek,…

pont az imént írtam Neked ezt, csak ezt, sms-ben, ékezetek nélkül, mert a telefonomon nincs ékezet, pedig okos... szóval soha már, de nyilván jól van ez így... ámde ref.-fel most olyan boldogság ez a harmónia, pedig kegyetlen helyzetben van Ő is, és én is... más-más miatt, és talán, sőt nem talán,…