borzasztóan nehéz egyben tartani magam, minden energiám felemészti, egyébként meg elmész a francba, de tényleg... pökhendi és hisztis alak vagy, végtelenül szeszélyes, és nem utolsó sorban mérhetetlenül gyáva...
utálom ezt az egész helyzetet,
magamat kell megérteni, hogy miért gondolom azt, hogy Te vagy a legtisztább tükröm,
mert még mindig azt gondolom,
bassza meg
bassza meg, mert mi van, ha megérezted, hogy párhuzamosan azzal, hogy elkezdtem elhinni, hogy valóban engem akarsz, elkezdtelek egyre kisebbnek és jelentéktelenebbnek látni...elkezdtem attól tartani, ha kizökkenünk ebből a játszmából, nem lesz már benned semmi izgalmas és érdekes, egy nyűtt kis kocsmakobold leszel, aki hússzal többnek látszik mint ami... elkezdtem félni magamtól, hogy mit kezdenék azzal a helyzettel, ha megkaphatnálak...
ez mindössze egy rövid téli délután volt, szinte el is felejtettem...
a világon valaha létező legszörnyűbb kínpadon sem hinném el, hogy nem léteznek ezek az antennáink egymáshoz, hogy a sejtjeink mégsem ismerik egymást ősidőktől fogva,
ha a Te sejtjeim az én sejtjeim...
uhhhh... hogy ne beszéljük ezt végig, minden egyes alkalommal elkezdted eddig lerángatni rólam a ruhát, én meg minden egyes alkalommal hagytam,
