tegnap hirtelen felindulásból értesítettelek, hogy a napokban múlt öt éve, hogy ismerjük egymást... kis túlzással öt éve várok Rád... ami tulajdonképpen nagyon rövidke idő e történet nagyságához mérten... jójó, tudom, szerinted már egyszer találkoztunk kilencszázvalahányban ott vidéken, amikoris randa volt a cipőm, a fekete cuccom, és tudálékos voltam, meg nagyképű, Te meg jóképű még, így aztán nem is emlékszem abből a találkozásból semmire,  

 mondjuk klassz volna egy újabb hajnali részegség,

azt hiszem Te voltál az utolsó dolog az életemben, akiben fenntartások nélkül hinni tudtam...