megtört a lendület, karikás szemekkel bámulok magam elé, pedig most napokig vitt valami különös erő a hátán, most megint lent, baromi nagyok ezek a szakadékok így, de a jobb szakaszokban annyira boldog tudok lenni, ilyenkor meg annyira boldogtalan, próbálnám nem hagyni magam magamnak,
két napja váltottunk néhány mondatot a közösségin, jó volt, akkor azt éreztem, lassan vagy legközelebbre összeáll majd újra, írtam is, hogy majd megint játszuk el a hajnali látogatót, csak most legyen már happy end, mondtad oké...
referencia hiányzik, ma már azt érzem, egyre jobban, Ő egy másik valószerűtlen sziget, nem tudom Ő is érzi-e ezt...
ahogy írom ezt kisüt a Nap, ettől persze csak a kontraszt lesz egyre erősebb,
