teljesen beragadt az idő, kifejezetten dühös vagyok magamra, korábban sötétedik, látom innen a narancsszín teliholdat, félelmetes, talán lóg rajta egy transzparens, hogy nem kell nekem mindenkit megmentenem, csak nem látom, mert direkt nem akarom látni,pontosabban egyvalakit kellene, de azt nagyon: magamat (magamtól)
újra kellene telepíteni a fejemet, ez a referencia történet sem az, aminek szerettem volna, vagy nem tudom micsoda, de akkor lesz ez a másik titok, ami sosem áll össze szavakká, fogalmakká, ... mondjuk az meg nem is létezik, legalábbis szerinted, ezt mondtad legutóbb, aminek nem lehet nevet adni, az nincs is,
visszatakarodhatna már a palackba ez a szenvedély, mert így tökéletesen céltalan, annál meg kevés pocsékabb dolgot tudok elképzelni
