valahogyan.

szeretkezünk, csodálatos, imádom, imádlak érte, nem akarom, hogy véget érjen, nem akarjuk, hogy véget érjen... csináljunk gyereket, mondod újra, csináljunk, felelem újra, istenem bárcsak most már örökre... ha létezik két ember a Földön, akinek köze van egymáshoz, azok mi vagyunk... mondod hazafelé…

sokáig néztelek, amíg aludtál... láttam a sebeket a testeden, gondolom mind egy-egy őrült éjszaka emléke, szerettelek így is, pedig a jelek szerint hosszas bérleted van a pokolban tartózkodásra,  mindketten tudjuk, mi a tét, ehhez mérten reszketünk mindketten, de istenem, adj elég erőt és…

írtad - és csak azért nem dobbant, mert egy hosszú pillanatra megállt az idő, pedig olyan nyilvánvaló, ha eltűnök kicsit több napra, ha nem tudósítom, miként hasad a szív, bekopogsz... én meg beengedlek... hihetetlen, ahogy ezer kilométeren át is megérzed, mi van velem, talán még Fügét is…