valahogyan.

borzasztóan nehéz... írtam egy e-mailbe szuszakolt sóhajtást ma reggel, azt hittem egy méter levél lesz, de így hatásosabb!, hihetőbb... válaszoltad, lám mégis van új a nap alatt, én nem írok folyómétereket Neked, Te meg válaszolsz, ezen az egy méter levélen persze röhögnöm kellett, milyen igazad…

racionálisan mindent értettem, amit még éjszaka írtál, de az értelmem és érzelmeim között nincsenek közös nevezők, az érzésnek hatalma van felettem, ha úgy tetszik Neked is hatalmad van felettem, csak csendben bízom benne, hogy fordítva is, nagyon szeretlek - írtam, Te is így vagy ezzel, írtad, de…

tizenhetedszer hallgatom meg Latinovitstól a Gyermekké tettélt, nem a legalkalmasabb módja a felejtésnek, de most ennyi telik, bömbölök, mint egy taknyos kölyök, iszom, hogy felejtsek,  azt írtad, hogy "pedig tényleg szép volt. kár, hogy csak mozi, nem tudok részt venni benne :-(( " és azt is…

és igen, megcsináltam, cirka tizenketedszer dőltem be ugyanannak a forgatókönyvnek, mert nézzük reálisan, így kedd estefelé táján már nem nagyon van esély a sírból hozni vissza a reményt, azért a biztonság kedvéért beállítottam arra a festményre (tudod ARRA) mindkét monitorom, amelyről minden…