valahogyan.

végéhez közeleg a mániás időszak, jönnek a mély depresszív napok, előre fázom és félek egyszerre, már mozdulni is alig, és szólni se kelljen, ha egy mód van rá, a vízórát se most jöjjenek leolvasni, és mától bőrig ázni sem akarok, nélküled sem,

"faximile" írtam a sokadik sms váltásunkban, "pont mi mi" írtad vissza... én sem voltam már józan és Te sem... bár ahogy a face-en olvasom, beleszerettél valakibe, és mostanság azért iszol... szóval másolat, bár hozzá tettem, hogy ettől még veszettül, "akkor jönnél" zártad le részedről, ami ugyan…