valahogyan.

azért ez a földi szerelem sem egy habkönnyű műfaj... megint olyan jó volt referenciával... sokat beszélgettünk, alapvetően az Ő kezdeményezésére... fura, néha elkezd beszélni magáról, ami azért neki soha nem ment olyan könnyen... nyilván azokról a dolgokról, ami a fejében jár, ami nagyon lefoglalja,…

történt valami, egy apróság, amitől most azt érzem, hogy referencia és köztem egy egészen különös szövetség él, amit persze nem definiálgatunk és nem beszélünk túl, de bizonyos helyzetekben, szituációkban működik, tök klassz dolog tulajdonképpen, persze a közös múltunkkal a hátunk mögött nem lehet…

valaki megfoghatná végre a két vállam, lenyomhatna egy székre, odahúzhatna nagyon közel egy másikat, leülhetne rá, belehajolhatna az arcomba, nem kellemetlenül, csak határozottan, és jól artikulálva és szépen tagolva elmagyarázhatná, hogy tévedek, az ösztön márpedig nem racionális, a nyomaték…

a levélváltásunk követően ma kitöröltem a számod a telefonomból, ennyit tudtam tenni az ügy érdekében, és mivel még ott tartok, hogy egymással őszinték leszünk, vagyunk, maradunk, komolyan vettem amit írsz, ezért aggódom, és bár nem kérdeztem rá konkrétan, érdekel... megírtam azt is, hogy…

nézem a face-es fotóid, és nem értem, egyszerűen nem értem magamat, nem értem, mi az istentől vagyok így megveszve érted, tulajdonképpen nem is vagy az esetem, sőt megkockáztatom, a nők nagy százaléka ugyanezt mondaná, a barátnőim visítva nevetnének, ha tudnák, de nem tudják, mert már egy korai…

sikerült a hétvégén megint tovább fokozni a fokozhatatlant, nem emlékszem pontosan, mert nem voltam teljesen józan, és azonnal töröltem, de már akkor tudtam, hogy hülyeséget csinálok, egyetlen mentségem volna, de szerintem ez nem szerelem, maximum egy elfucserált illúzió, vagy még az sem... , szóval…