valahogyan.

1926-ben írta, fura, mert körbeolvastam, legelőször vagy tizennyolc éve, emlékszem egy J.A: kötetet adtam az akkori, legelső szerelmemnek mikor elköltözött a városba, ahol aztán továbbtanult. Akkoriban szerettem bele ezekbe az 1924-1926-ban írt verseibe, pl. az Olyan bolond vagy, Kopogtatás…

"kis viharvertem" - mondta referencia, mikor tegnap este egy kimerült pillanatomban, a hosszas és gyönyörűséges szex közben valahol félúton a vállára hanyatlottam... jó vele, mikor együtt vagyunk, egyáltalán nem vágyom sehová máshová, hozzád és veled sem, imádom a testét, az ízét, a bőre…

hát lágyan ezt kurvára nem lehet, nem is számoltam, hányszor csináltam magamból hülyét az elmúlt akárhány hétben, Te meg pont ugyanennyiszer voltál gyáva pöcs, persze én pontosan ugyanezt szoktam csinálni, úgyhogy végülis semmi jogom ebből morális kérdést csinálni, mondjuk néhányszor kifejezetten…

nem ér, hogy annyira egy hullámon, még így is, látom a közösségin a megosztásaidból, egyszer biztosan megszokom, vagy letiltalak, T. azt mondja túldimenzionálom a történetünket, meglehet... este is beszéltünk referenciával telefonon, kicsit kevésbé vagyok már lelkes, eszembe jutott, hogy olyan 4-5…

basszus, basszus, basszus, annyira béna vagy, de tényleg, basszus, basszus, basszus, annyira béna vagyok, de tényleg, elsőnek a düh, másodiknak a keseredés, harmadiknak megint a düh, negyediknek a cinizmus...  

annyi minden máshogy van, most kicsit fáradt vagyok, ülök, lóbálom a lábam, és várom, hogy megtaláljon engem a jó, meg a boldogság, az igazi, mert én hiába keresem,  tudom, hogy tudod, hogy makacs vagyok ebben, Benned, de mivel mi annyira hasonlítunk, Te is makacs vagy, lehetsz, és nem jössz, nem…